Vásárhelyi-szonett
/Vásárhelyi Pál születésének 200.évfordulójára/
Akinek a híre úgy fényesül,
Mint mikor a folyón visszanéz a nap;
Hited nyomán hazánk "fényre derül",
Korlátaid által földünk szabadabb.
Szabályozott folyók habtetején,
Csilingelő hangok kórusa dalol;
Vízi-tündérlányok hangja regél,
Szavuk fölidézi építő korod.
Műveid őrködnek partjaink körül,
Nagy eszméd és példád így lett parttalan;
Fényes álmaidból éltünk gazdagabb.
Mesterünk, tanítónk! Jöjj hát, beszélj!
Folyók gátjaiba vésd e mondatot:
Reformkori hittel népünk élni fog.
SZEPTEMBER...
Eljött a szeptember érett gyümölcsökkel
Úgy osont be, mint lelkünk dzsungelébe
A vissza-visszajáró gondolat...
Tegnap még augusztus öntötte melegét
Ma ősz van, bármilyen kék felettünk az ég
Naptár kiáltja: véget ért a nyár
Tegnap még szabadság harsogta himnuszát
Azt hittük korlátlan, végtelen e nyár
És ma itt állunk ünneplő ruhában
Itt állunk, s hallgatjuk igazgatónk szavát
Nézzük megszépülő öreg iskolánk
Aki a kedvünkért új kalapot vett
Lelkünkben szép nyarunk emléke feldereng
Napsütötte ének csodás hangja zeng
De áthalljuk rajta társak örömét...
Az osztálytársakét, kiket rég nem láttunk
Mosolyogva int sok kedves tanárunk
Jó együtt lenni...árnyas fák alatt
Megjött a szeptember ez az idő rendje:
A nyár után ősz jön, télre kikelet...
A megérkezettet köszöntsük szép szóval!
Békéscsaba, 2004. szeptember
Kutyej Lajos