Kutyej Lajos

Zordan akarva ...

Sárgult falevélként lebegek-evezek?
Merre fújsz szél,átkozott kemény?
Hol teszel le,hol lesz új "lakásom" ?
Hol lesz belőlem humusz,televény?
Mert csak úgy volt érdemes ...élni...

Csak úgy,ha végül használhatok-akarok!
S meghalni is,ha üdvötökre lesz halálom!
Ha néktek akkor,s úgy használok vele,
Mint ért trágya a szántóföldeken
Legalább így akarok...hatni...

Kevés ez így -erősítem magam
Evezek sorssal,s széllel szembeszállva
Kavarok sárig,elnyugodt vizet
Poshadt pocsolyán fönn nem akadva
Zordan akarva...megtisztulást

Mert az agyam,ami talán "szép" ma,
Fölbomlik egyből,ha földbe kerül
Hasznára népemnek mivel leszek?
Ha nem lát újra senki emberül?
Éltem segítsen...emberiség!

Megfagyott életek

A fejem fölött cseresznyeág
Megfagyott rügyek,zöldmúmiák
Sprirituszba tett rügyembriók
Sírnak felettem,Fülbevalót
A gyerek nem rak belőletek
Megspóroltátok az életet.

Ti már nem fogtok megcsalódni
Megrészegülve illatozni
Bibétek nem lesz megporozva
Nászágyatokat körül-dongva
Nem brummog nektek méhgavallér
Számotokra már nincs regény.

Pedig bennetek volt az ének
Mosolygó lányok,serdült-szépek
Kívántak volna megszagolni
Piros ajkakkal megcsókolni
Gyöngéd kezekkel láncbafonva
Bújtatok volna a nyakukba.

Nem pirosultok zöld lombokon
Nem enyhítettek láz-szomjokon
Vagytok némák,mint a szavam
Elvetélt lelkek,haszontalan...
A hideg világ hát megártott
Melegség nélkül nem birtátok.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat